Ambrus József versei

Szellemföldem

Sziklás szellemföldem felett,
dögkeselyűk hadcsapata les,
métereket futok a cél fele,
és borzolt tekintetem üveges.
Talán száz tégelyt tartalmaz,
amit az idő nap, mint nap emészt,
lent az utcaporból tekintem meg,
a délibábos, tömör sziklarést.
Fehér köd lüktet a torkomon,
gyér jelzők, abszurd melléknevek
vöröslenek a rossz levegőben,
mint gyapottal tömött szíverek.
Széljárta, üres fuvallat közelít,
elcsitul, erősödik a vonulás zaja,
százszor újra kezdem, estétől hajnalig,
ha elröppen a dögkeselyűk hada.
Kopár szellemföldön ami végbemegy,
arcunkon bizalmas fény röpköd,
métereket futok a cél fele,
hogy legyek nagykövet, vagy ügynököd.